A kutyatartáshoz hozzá tartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek. Mint minden kapcsolatnak, ennek is megvolt az ára. Olyan ár volt, melyet elfogadtunk, s mely egyensúlyban volt az örömmel, a szórakozással, a védelemmel és a barátsággal, melyet adott nekünk. Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkre tett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?

2012. április 3., kedd

nosztalgia, avagy ilyenek voltunk.

Hétfőtől nekünk már nincs suli. :) így ma volt időm, és visszanéztem a régi és nem olyan régi képeket. :)
Jókat nevettem némelyiken. :D  Főleg azokon amiken Maya kopasz volt :D
Volt sok sok olyan kép ami nem is tudtam hogy még megvannak. :)
mutatok párat  mindenből. :)

7 hetes kis Maya :D

Maya 1 évesen, lenyírt szőrrel :DD
Szintén 1 évesen, hosszú szőrrel :)

Cleo, majdnem 1 évesen, nagy bundával. 
1 éves Léna :)
első edzés. :)

Tüzetesebb változást Maya mutatott :

hogy miből lesz a cserebogár :) 


Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)