Egy ördögi angyal,vagy egy angyali ördög?♥
Nála nehéz ezt eldönteni.De így Tökéletes.
Évekig vártam Rá.Akár honnan is,de szerettem volna egy ilyen habitusú kutyát.
Lénát egy nagyon szegényes helyről hoztuk el. Emlékszem, hogy 40°os lázzal utaztam fel Pestre,csak azért mert nekem lesz egy kutyám.Nagyon beteg voltam.Fájt mindenem, égtem belül a láztól, de csak az a gondolat járt a fejemben hogy "nemsokára ott vagyok és a kezemben tarthatom".Kiszálltam az autóból.Alig éltem.. ott voltak előttem.5 kicsi Golden Retriever. 4en az udvarban játszottak. Az 5. az ajtó előtt ült nézett...messziről kiszúrtuk egymást.Elindult felém, és én éreztem,éreztem a vibrálást köztünk.Leguggoltam, de anya tartott,nehogy összeessek. Odajött. Ő jött oda hozzám. Ő ült le elém. Ő nézett rám boci szemekkel. A többiek még mindig játszottak. De Ő még mindig ott ült előttem.Felvettem... alig bírtam el, azt a pár kilós kis kutyát.. De a kezemben volt. Innen már éreztem, hogy ő lesz számomra a TÁRS. 
Az idő rohant,Léna egyre csak nőtt...Nagyon gyorsan elment ez az időszak.
Nagyon jó kutya lett belőle. Nem tudtam soha elképzelni, hogy milyen az mikor a kutya-gazdi a szemével kommunikál. Most már tudom... Olvasok a szeméből, és Ő is az enyémből.
Amikor jövök haza az iskolából már vár a kapu előtt, és nagy farokcsóválással, hoz nekem vagy botot vagy amit éppen talál. De már volt olyan is,mikor egy kis fűszálat kaptam,de akkor is hozott valamit.♥ (:
Amikor jövök haza az iskolából már vár a kapu előtt, és nagy farokcsóválással, hoz nekem vagy botot vagy amit éppen talál. De már volt olyan is,mikor egy kis fűszálat kaptam,de akkor is hozott valamit.♥ (:
Nagyon gyorsan beilleszkedünk a kutyás társaságokba,soha nem harapott meg semmilyen más kutyát.
Imádom nézni,amikor elengedem a réten,rohangál vagy mikor beleengedem a vízbe és látom a boldogságot az arcán.Számomra ez mindennél többet jelent.
A kutyám Boldogsága.♥
Nekem ez mindennél többet ér.
2010.Januárjában rátaláltunk egy ismerősünk segítségével a Korona Agility Sport Egyesület csapatra,Székesfehérváron.
Elmentünk az első edzésre.Tudtam hogy innen nem lesz vissza út.Meg ízleltük az agility szépségét és varázsát.Magával ragadott ez a sport.
Nagyon sokat tanultunk,fejlődtünk még nem eljutottunk oda hogy versenyképesek legyünk.
Szorgosan eljártunk versenyekre.Ahova tudtunk elmentünk.
2010.Decemberében megtört a jég, és végre bejutottunk a szintesek közé. Mi is az A1es csoportot képviseljük.
Mára sajnos,egyre kevesebbszer járok ki edzésekre,mivel a távolság nagyon nagy Fehérvár és köztünk.De itthon nagyon szorgosan és kitartóan edzünk, és amilyen hibát lehet, vagy találok, kijavítunk.
