Fúú.. meglepődtem rendesen. Facebookon rám írt Kinga. Régen amikor el kezdte a tanári pályáját, akkor a mi sulikban volt gyakorlaton. Ott ismertem meg. Ma kaptam tőle egy levelet.
Kedves Dia!
Gondolom, kicsit meglepődve olvasod az üzenetem, de oka van, hogy írok neked. Láttam, hogy kutyusokkal foglalkozol (irigyellek is érte :) ) és ezért bátorkodtam megkeresni téged. A barátnőmnek (Wolleszky Barbi) van egy kb. 8-9 hónapos tacsi kutyája, de annyira rossz, hogy egyszerűen nem lehet bírni vele. Nem fogad szót, szétharapja a kezünket (persze játékból), ugrál, amolyan kezelhetetlen típus. De imádnivaló... ♥ Barbival sokat tanakodtunk, hogy kihez forduljunk segítségért és igazából nekem jutottál az eszembe, mert láttam, hogy agilityzel. Nah, szóval azt szeretném megkérdezni, hogy tudnál-e segíteni abban, hogy Charlie elfogadja tőlünk az utasításokat. Természetesen nem ingyen kérnénk tőled ezt. És persze az sem gond, ha nemet mondasz...:) Előre is köszönöm a válaszod!
Kinga
Nem is tudtam,hogy mit válaszoljak neki.Meglepődtem, örültem egyben :D
Apa azt mondta hogy Ő kifejezetten büszke rám, hogy engem kértek meg, mert legalább van valaki itt a faluban aki
1. Figyel arra, hogy a kutyája hogy viselkedik, és milyen nevelése van ( azért nem tudják ők fegyelmezni a kutyust, mert a gazdája, egész nap dolgozik)
2. "Nekem ez nagy dicséret" apa mondta :) és igaza van. Örülök neki, hogy valaki végre megdicsérte a kutyákkal való munkámat. :))
Szombaton jönnek értem, és megbeszéljük hogy mit kéne csinálnom,mikor,mennyiért és hol.
Mivel itt lesz Kidli,barátnőm így ő is segít az egész mindenségben :)
Kutyusról nincs képem, de ha megyek akkor csinálok. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése