A kutyatartáshoz hozzá tartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek. Mint minden kapcsolatnak, ennek is megvolt az ára. Olyan ár volt, melyet elfogadtunk, s mely egyensúlyban volt az örömmel, a szórakozással, a védelemmel és a barátsággal, melyet adott nekünk. Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkre tett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?

2010. január 15., péntek

2010.01.15.

Mivel ma rövidített óráink voltak és már fél12-kor itthon voltam,megebédeztem és felhívtam a Szücsit,hogy menjünk fel az egyik kisebb rétre labdázni,mert már Léna régen volt kint mivel tüzelt.Szücsi beleegyezett összeszedtem a cuccom és kimentünk.Labdáztunk,beszélgettünk és jókat nevettünk.Kitaláltuk,hogy menjünk vissza Szücsiékhez és próbáljuk ki az agility pályáját/saját kezüleg összeállított/.Visszamentünk,de nem bántuk meg,remek volt.A fél délutánt ki agilityztük,Léna teljesen bele szerelmesedett a hintába!Amikor hazaértünk,az első az volt,hogy mentek is pihenni.Amikor szóltam nekik azt se tudták hol vannak.Remek nap volt!! ;)
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)