A kutyatartáshoz hozzá tartozik, hogy lehullik a vakolat, kinyílnak a párnák és cafatokra tépődnek a szőnyegek. Mint minden kapcsolatnak, ennek is megvolt az ára. Olyan ár volt, melyet elfogadtunk, s mely egyensúlyban volt az örömmel, a szórakozással, a védelemmel és a barátsággal, melyet adott nekünk. Abból a pénzből, amit a kutyánkra és az összes általa tönkre tett dologra költöttünk, egy kis jachtot vehettünk volna. Viszont hány jacht várja egész álló nap az ajtóban, hogy az ember hazamenjen? Hány jacht él azért a pillanatért, hogy az ember ölébe mászhasson, vagy hogy leszánkázhasson a domboldalon gazdája képét nyalogatva?

2010. január 30., szombat

2010.01.30.

Hahóóó..
Ma egész nap fárasztottam a csajokat.Úgy volt először,hogy elmegyünk arra a nagy rétre,de meggondoltuk magunkat és így elmentünk a közelebbire :D Elengedtem őket,mivel ezt a teret jobban ismertem mint bármelyik másikat.Hát itt kifutották magukat rendesen.Onnan átmentünk a Szücsiékhez.Csináltunk pár csoportképet,de még hol? Az asztal tetején.Mi elmés ebeink felmentek az asztalra és liba sorba leültek,hát ezt a képet nem hagyhattam ki :D **Holnap ha tudom elhozom mert holnap ha minden igaz KASE túránk lesz!Meg most eléggé KO vagyok.Meg holnap korán kell kelni. ** Na folytatom az előző témát :D a Szücsiék után elmentünk le a domb aljába futni...onnan készek voltunk!Hazajöttünk és aludtak,mint a bunda.Cleot mivel még kifér a kapunk este nem merem kint hagyni lezártam,de ölbe kellett bevinnem,megmozdulni alig tudott...
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)